A Spendor céggel még a 80-as években ismerkedhettünk meg Magyarországon a HFM hasábjain. Akkoriban több Spendor is megfordult náluk és a szerkesztőség tetszését olyannyira elnyerték, hogy még etalonnak is egyik monitor hangsugárzójukat a BC1-et választották. Az itt bemutatásra kerülő hangsugárzó, most nem egy klasszikus monitor, hanem egy állódoboz. De mégse az a fajta állódoboz, amit megszoktunk, hanem egy kifejezetten kicsi, mini állódoboz, mondhatni egy hobbit az állódobozok világában.

Felépítés, kialakítás, paraméterek:

A kivitele, összeszerelése már elsőre bizalomgerjesztő, minőséget sugall. A kabinet MDF, fafurnérral borítva. A doboz bassreflex rendszerű és a portja hátul a doboz alján található. A reflex nyílás részben a talp részből és a doboz hátlapjából van kialakítva. A talp festett mdf és 6 db imbusz csavar tarja a helyén. A doboz három hangszórós 2,5 utas rendszerű, ami annyit jelent, hogy a két 5”-os (12,5cm-es) mélysugárzó közül az egyik csak mélysugárzóként szolgál és 700Hz-ig van felengedve. A másik 5”-os mély-középsugárzó lefelé együtt szól a mélysugárzóval és 4,5Khz-nél adja át a stafétát a SEAS által szállított 1”-os? (27mm-es) 27TFF magas sugárzónak. A mélysugárzók kosara öntött alu és a membrán butilgumi peremmel van ellátva. A perem kifejezetten nagy felületen kapcsolódik a membránhoz, ami részben jól hat tartósságra és feltehetően némi csillapítást is jelent a membránnak. A membránok anyaga a mélysugárzónál homopolimer a mély-középnél polimer, ami sejtelmesen áttetsző. A mély-közép hangszóró nem hagyományos porvédővel van ellátva, hanem egy műanyag fáziskúp csücsül a hangszóró közepén. Kocogtatva nem épp a minőség jut az ember eszébe róla. A SEAS magas-sugárzó szövet dóm kialakítású és ferrofluiddal csillapított és hűtött. A doboz hátulján aranyozott banándugó aljzatokat találunk, szám szerint négyet, tehát bikábelezhető a doboz. Az érzékenysége átlagosnak mondható 87dB/W/m. A gyári specifikáció szerint a frekvencia átvitele 52Hz-20kHz, ±3dB és a -6dB-es pont 40Hz-re adódik, ami szintén átlagosnak tekinthető. A frekvenciaváltója 18dB/oktáv meredekségű, ami a Spendornál nem szokatlan, mondhatni bevett szokás a nagy meredekségű váltó a „ködös Albionban”. A doboz 30”, (76,2cm) magas (tüskék nélkül) 6,5”, (16,5cm) széles és 10”, (25,4cm) mély. Súlya tekintélyes 16 Kg! Összességében egy jól megépített hangsugárzót kapunk, de a méretével nem vagyok kibékülve. Nem értem a tervezői koncepciót sem. Űrtartalma és a hangszórók mérete alapján inkább egy állványos monitor doboznak kellene lennie, mint állódoboznak, de akkor nem érthető miért van szükség a két 5”-os hangszóróra és a 2,5 utas rendszerre. Ez így nem kerek, mert a doboz így olyan alacsony, hogy gyakorlatilag a földön kellene üljünk ahhoz, hogy a fülünk egy magasságban lehessen a magas-sugárzókkal. Úgy gondolom, hogy a megszületését nem egy alapjaiban jó ötlet generálta, hanem nagy valószínűséggel csak egy hiánypótló lehet a cég palettáján. (Kell egy doboz 1695 Angol fontért a sorba.)

Amivel hajtottuk:

Bodor Audio elektronikák: D-class végfok, Bodor Audio CD-lejátszó

Kiegészítők:

Bodor Audio kábelek

Meghallgató helység:

Átlagos méretű zenehallgató szoba. 3,5x6x3(sz,h,m.) méteres dimenziókkal.

Meghallgatott zenék:

HDCD Sampler Volume 2 - Chadwick „Noel” From Symphonic Sketches

HDCD Sampler Volume 2 - Artie Show „Concerto for Clarinet”

HDCD Sampler Volume 2 - Wills „The Viking”

Dire Streats - Privat Investigation

Dire Streats - Money For Nothing

Dead Can Dance, Spiritchaser - Nierika

Diana Krall, Live in Paris - Lets Fall in Love

Meghallgatás:

Első blikkre, túlzottan visszafogott, túl lágy megszólalás. Wills „The Viking”-jén az orgonának nincs súlya, hallhatóan kevés az ereje ehhez a hangszerhez. Az alja egyszerűen nincs meg, csak érzékelteti hangszert. Mintha nem egy templom orgonáját hallgatnánk, hanem egy kápolnáét. Artie Show „Concerto for Clarinet” A cintányér hangja túl finom és elfolyós. Élőben ez a hangszer nagyon is konkrét szinte már-már durva hangú, egyáltalán nem olyan finom, mint aminek hallani akarjuk. Kezdem azt gondolni, hogy akik kritizálják a Seas prestige tweetereit azoknak igazuk lehet. A tere viszont a várakozásaimmal szemben egészen jó. Nincs nagy mélysége és nem nagy kiterjedésű, és nem is terjed túl a dobozok határolta területen, nem is képes igazi aurát teremteni, de a hangszerhangok határozottan nem a dobozoktól érkeznek. Még a meghallgatás előtt, amikor elkezdtem ismerkedni a konstrukcióval arra gondoltam, hogy a relatíve magas váltás miatt kuszább iránykaraktert kapunk majd és e miatt nem vártam túl jó térérzetet. Ennek ellenére klarinét szépen leválik a hangszórókról és dob is mesze a háttérből szólal meg, és a hangszerek jól pozícionálhatóak a térben. A basszusa nem túl sok, de amit kapunk az elég megfogott kontroll alatt tartott mély. Dire Streats – Privat Investigation-jén a gitár húrja mintha nejlonból lenne. Más dobozokon ez inkább fémnek hallatszik. Dead Can Dancen az eddigi legjobb hangot kapom! A női énekhang is artikulált és szépen leválik a hangszórókról, mint ahogy a Diana Krall is szépen énekel koncertlemezén. Általában elmondható, hogy elektronikus hangszerekkel megtámogatott zenén kellemesen artikuláltan szól, nem lóg ki a lóláb, de amint valódi hangszeres zenékre váltunk rögtön fátyolos lesz. Az embernek olyan érzése támad, mint amikor egy esős téli reggelen az autóban ülve csak a párás ablakon keresztül látja az elsuhanó tájat. Amit alul kapunk az S5e-től az is kihívásokkal küszködik, mert basszustartomány inkább csak átlagosnak tekinthető, vagy inkább csak a szükséges minimum, ami elvárható ekkora hangszóróktól. Én legalábbis többet várnék.

Konklúzió:

Az olvasóval szembeni igazsághoz hozzátartozik, hogy töredelmesen bevalljam, előítéletekkel telve kezdtem hozzá ehhez a meghallgatáshoz. Előítélettel, de pozitív előítéletekkel! Minden „hifistának” vannak az életében olyan gyártók, akikkel szemben pozitív előítélettel viseltet, annak ellenére, hogy ez gyakorlati tapasztalatokkal nincs alátámasztva. Én is így voltam Spendorral, és most a pozitív előítéletem egy kis csorbát szenvedett. Hittem a szaksajtónak, hittem az emberek által gerjesztett predesztinációnak, ami az értéket sugallta a márka iránt. Már a meghallgatás előtt elkezdtem gyűjteni azokat a kifejezéseket, amivel jellemezhetünk egy hobbitot, hogy ezzel tegyem színessé beszámolómat. A hobbit: állhatatos, jóindulatú, nagy szíve van, és végül, de nem utolsó sorban kicsi. Ezekből a meghallgatást követően csak a „kicsi” maradt. Ezért az összegért, amit le kell perkáljunk ezért a párért, ami tetemes 1695 Angol font, sokkal jobb, egészebb hangzást nyújtó hangsugárzókat lehet kapni.

Magyarázkodás:

Felmerült, hogy tenni kellene egy próbát más kábelekkel, esetleg erősítővel, de a hangképet oly mértében átitatta a túlzott simaság, hogy kétlem, ez lényegi pozitív eredménnyel járna. Az erősítő, amivel hajtottuk D osztályú, ezek az elektronikák mindenről híresek (nagy dinamika, precizitás, cizelláltság és a tisztaság) csak arról nem, hogy túl sima élettelen hangúak lennének. Tehát nem gondolom, hogy a kapott eredményért, illetve a hibákért ezeket az elektronikákat, kiegészítőket kellene okolni. Ráadásul két társam aki tőlem függetlenül meghallgatta az S5e reprodukcióját ugyanígy jellemezte a teljesítményét.