Bevezető

Nemrég ért véget a show és gondoltam itt az ideje azoknak a gondolatoknak a kimondására, amik már elég régóta érlelődnek bennem, de talán nem csak bennem, hanem sokakban. („hát ezeket a szavakat most nagyon kimondom…” Dopeman) Ebben a cikkben próbálom körbejárni azokat a befolyásoló tényezőket, amik akadályt jelenthetnek egy sikeres demóban. Jómagamnak is többször alkalmam volt megtapasztalni mindkét oldalról milyen egy hifi kiállítás. Ez az én kompetenciám erre a cikkre. Azt gondolom, hogy a hifi egy olyan műfaj ahol egy bemutatón, a körülményekhez képest a lehető legjobb eredményre kellene törekedni. Ehhez képest sajnos lépten-nyomon azt tapasztalom, a rossz reklám is reklám alapon közelít a legtöbb kiállító a kérdéshez. Mindegy, hogy hogyan, milyen eredménnyel, de feltétlenül mutassuk meg magunkat. Sajnos, ha valahol ez nem működik, akkor a hifiben. Itt rendkívül fontos a show sikeressége, ami elsősorban a hallgatóság elégedettségén mérhető le. Persze nyilván lesznek jó és rossz visszhangok, de ha a hallgatóság túlnyomó többsége széles vigyorral távozik egy szobából, esetleg vannak vissza-visszatérő vendégeink az több mint jó jel. Sajnos a legtöbb esetben a profizmus és a jó értelemben vett maximalizmus hiányzik a kiállítókból. 

Akusztika

A mai napig világosan él bennem az emléke annak a demónak, ami az Aggteleki cseppkőbarlangba látogatásom alkalmával ért. Szóval van ott egy hangverseny terem ahol a csepegő víz ellen védő vasdobozokba zárt hangsugárzók szóltak, mivel elég rég volt, ezért pontos típusok helyett csak annyit mondhatok, nyilvánvalóan az akkori kor technikájának megfelelő berendezésekkel Beag, Eag, Orion stb. Nem mondhatni, hogy a jó akusztikán kívül bármi indokolta volna a jó hangot, mégis annyira megdöbbentő volt, hogy a mai napig az egyik legmeghatározóbb hangi élménynek tartom az életemben. Szerencsém volt, hogy rögtön a HiFi-s utam elején megtapasztalhattam az akusztika fontosságát. Vannak, akik ezzel csak sokkal később szembesülnek. Mára már szinte mindenkinek világossá vált, hogy az egyik, ha nem a legfontosabb rendszerelem az akusztika. Korunk kereskedői és gyártói is nagy hangsúlyt fektetnek az akusztikus környezet megfelelő kialakítására a bemutatótermeikben. Tehát ők is ismerik, illetve felismerték ennek fontosságát. Fontos a jó megszólalás, ha demonstrálni és eladni akarunk valamit, vagy a fejlesztések közben nem akarunk aknára futni. Miért van az mégis, hogy a kiállítói szobákban a legritkább esetben találkozunk olyan akusztikai elemekkel, amik a lehallgató helységekben viszont jelen vannak? A kiállítók általában azzal védekeznek, hogy az akusztikai elemeket telepíteni kell miközben mérésekkel kapsz visszaigazolást a változtatás helyességéről, ami rendkívül időigényes folyamat, a látogatók feldönthetik az akusztikai elemeket és kárt tesznek a kiállított, sok esetben több milliós berendezésekben, és az akusztikus környezet annyit változik a folyton ki-be járó látogatókkal, hogy nincs is értelme. Ezért a legtöbb kiállító megelégszik csupán a szoba rendezgetésével és a hangsugárzók tologatásával. Közben persze, amikor megemlítjük, hogy ez bizony k. x@rul szól, mindig elhangzik kifogásként, hogy „sajnos nem tudunk mit csinálni, mert ilyen rossz az akusztika”. Valljuk be a szállodai szobák alapállapotukban tényleg nagyon nem ideális környezetek bármilyen hangzó eszköz bemutatására, tehát ezzel nyilvánvalóan csinálni „kellene” valamit. Sokszor köszönő viszonyban sincsenek nem hogy egy bemutatóteremmel, de az átlagos zenehallgató körülményeivel sem. A tapasztalatom az, hogy kiállítók mégis sokkal több figyelmet fordítanak kábelekre, fakockákra a kábelek alá, grafittömbökre, kígyóhájra-varjúmájra, mint, hogy belőjék az akusztikát akár csak egy elfogadható szintre. Nem azt mondom, hogy ezek a körítések nem fontosak, hanem, hogy a rossz akusztikát nem lehet kábelekkel kijavítani. Hiába cseréljük le Suzukink kerekeit szélesebbre, ha nincs erő az 1 literes motorban. Nem kell itt nagy huncutságokra gondolni, mint eltűntetni a szobák túlzott visszhangosságát és az utózengést belőni egy elfogadható szintre, esetleg megtörni a visszaverődéseket valamilyen diffúzorral. Egy vaskos szőnyeg a hangafalak elé, pár négyzetméter szivacs a megfelelő helyekre, szivacshenger a sarkokba és pár felállítható diffúzor már csodákra képes.

Van, akiknek sikerült.

Az akusztikus mérőrendszerek mára már gyakorlatilag bárki számára elérhető segédeszközök, amik nagy segítséget jelentenek az anomáliák orvoslásában és egy kis rutinnal fél-egy óra alatt a megfelelő akusztikai elemekkel belőhetők egy elfogadható szintre. El kellene már végre egy életre felejteni a teljes mértékben a fülünkre hagyatkozást, a vájt fülű tévedhetetlen szakember látszatát. Senkinek sincs hitelesített füle és sajnos a tapasztalt fül is bizonyos esetekben pont, hogy rendkívül könnyen becsapható. Ha jól belegondolunk a hifi gyakorlatilag a megtévesztés művészete, mert már maga a sztereó tér is egy hamis koncepció. Megpróbál két hangszóróból olyan hangteret előállítani, hogy elhiggyük a hangszerek az előttünk lévő térből a megfelelő pozíciókból szólnak. Az emberi testek hatásával csupán annyi a problémám, hogy még sosem tapasztaltam azt, hogy ha kiment vagy bejött pár ember, akkor varázsütésre megváltozott volna a hang. Ebből kikövetkezhető, hogy nagy valószínűséggel az emberi testek nem ott befolyásolják az akusztikát ahol annak a kritikus hibái vannak.

Nagy szobába mini monitort, kis szobába monstrumot!

Kis szoba vs. nagy terem, a két verzió közötti különbséget, ha zongorázni tudnám...

Az egyik leggyakoribb hiba a nem megfelelő környezet megválasztása. A legbanálisabb a címben említett egyik eset, ami azt gondolnánk egy profinak nyilvánvaló. Egy kis membránfelülettel rendelkező hangsugárzó nem tudja kellőképpen megmozgatni a nagy légterek levegőjét és rendkívül sovány hangképet produkál. Az ellenpélda, amit szintén láttam hazai kiállításon, amikor kifejezetten nagy membránfelülettel rendelkező nagy helyigényű „dobozokat” helyeznek el rendkívül szűk környezetbe, egészen közel a hallgatóhoz.  Elképzelhető, hogy egy ilyen elrendezés már látványra is mennyire tolakodó, nem hogy hangra. A sztereó tér egész egyszerűen nem lesz valós, sem a mélysége sem szélessége nem lesz hiteles. Az, hogy mi a motiváció egy nem megfelelő méretű szoba kiválasztásakor azt teljes egészében nem tudhatjuk, de úgy gondolom, hogy általában a magas bérleti díjak és a szűk anyagi lehetőségek jelentik a korlátot. Egyszerűen az történik, hogy a kiállító azt az üres szobát foglalja le, amit meg tud fizetni. Problémát jelenthetnek még a nagyméretű előadótermek szétválasztására használt mobilfalak. Egy ilyen terembe költözni maga az átok, ha csak nem áll rendelkezésre brutális membránfelület. Sajnos ezek a mobilfalak felépítésüknek köszönhetően gyakorlatilag úgy működnek, mint a membrane bass trap-ek (membrán basszus csapdák). Elképzelhető, ha egy helység egyik hosszanti fala ebből a szerkezetből készül, akkor gyakorlatilag „elszívja” a felső basszus tartományt és kipukkasztja, kiüresíti a hangzást. A bal oldali képen egy basszucsapda belső kilakaítása látható míg a jobb oldalin egy helységek elválasztására használt mobilfal, aminek belső szerkezete nagyban hasonlatos a basszuscsapdáéval, mivel a feladata nemcsak a két légtér fizikai elválasztása, hanem az akusztikai elválasztása is.

Milyen zenét?

Ezzel elérkeztünk az egyik legkritikusabb ponthoz. Minden rendszernek még szinte a legjobbaknak is van olyan műsoranyag, ami kevésbé vagy jobban fekszik. Általánosságban elmondható, hogy a legnagyobb befolyásoló elem a hangsugárzó, ami a kialakításánál fogva már alapvető korlátokat jelenthet egy-két muzsika tolmácsolásához. Nekünk az jött be, hogy még a show előtt vagy akár közben az elején (ha nincs rá idő, akkor ez marad) összeállítottunk egy listát 5-10 zeneszámból, ami élvezetesen szólt, amit folyamatosan ismételtünk. Igyekeztünk olyan zenéket összeválogatni, ami nem csupán jól szól és műfajilag változatos, de lehetőleg műfajokon belül inkább a populárisabb vonalat képviselik, mint az alternatívat. Olyan zenéket, amik képesek érzelmeket kelteni, vagy felidézni a hallgatókban. Sajnos a legtöbb kiállító nem tud elvonatkoztatni saját kifordult zenei ízlésétől és emészthető zenét játszani. Klisés jazz, lány gitárral (vagy pasi), semmitmondó szólók egy darab nagybőgőn vagy dobszerkón, mindezt legtöbbször olyan kifejezetten demó lemezekről, amik úgy fel vannak turbózva, hogy nem sok közük van a valódi zenéhez. A legrosszabb választás idegesítő zenéket játszani kivéve, ha az a cél, hogy időről időre lecseréljük a hallgatóságunkat.

Jó szomszédi iszony és további zavaró tényezők

Nem csak a hétköznapokban, de a kiállításokon is megannyi kellemetlenség forrása lehet egy rossz szomszéd. A kiállításokon általában a mozisok csinálják a legnagyobb zajt hatalmas mélysugárzóikkal, ezzel gyakorlatilag élvezhetetlenné téve a sztereósok demóit. Ahogy én látom alapvetően három lehetőség kínálkozik. Az ajtót vagy teljesen nyitva hagyjuk, hogy a látogatók egyáltalán bejöjjenek, de akkor velük együtt árukapcsolásként jön a folyosói zaj is, vagy csak résnyire van nyitva az ajtó és ilyenkor mindig van egy két arc, aki útjára engedi az ajtót, ami hangos csattanással megcsókolja a kitámasztót. Vagy marad az a megoldás, hogy zárjuk a szobát és bizonyos időközönként kezdődő demókat tartunk, ami az egyik legrosszabb koncepció, mert kizár egy csomó érdeklődőt. Ez utóbbinak csak olyan esetekben látom értelmét, ha olyan kiállítóról vagy termékről van szó, ami nagy érdeklődésre tarthat számot. Jobb az, ha ilyenkor csak a legelszántabbak jutnak be, akiket valóban érdekli annyira a kiállított portéka, hogy képesek akár várni is rá. Ilyenkor egy csinos hostess csaj, aki összegyűjti az érdeklődőket és beosztja, ki melyik demóra fér be, rendkívül jól jöhet és nem utolsósorban üdítő színfolt is.

Gyártók vs. forgalmazók

Vitathatatlan, hogy a gyártók, akik teljes termékpalettát készítenek a front-endtől a hangsugárzókig előnyben vannak a forgalmazókkal szemben, mert egy jól kialakított elemeiben egymáshoz érlelt hangot prezentálnak. A forgalmazók vagy megtalálják az utat különböző készülékek egymásra rakosgatásával a rendszer szinergiához vagy nem. Ez kellőképpen széles választék és hozzáértés függő, de egyáltalán nem lehetetlen. Ami a lényeg, hogy az egymáshoz illő berendezéseket ne már a kiállításon próbáljuk megtalálni, hanem kezdődjön el a „munka” akár már jóval a kiállítás előtt. Fokozottan vonatkozik ez az „összeálló” kiállítókra.

Kiállítók kontra kiállítás szervezők

Legyünk kíméletlenek és valljuk be, hogy a kiállítás szervező érdeke, hogy a lehetőség szerint minél több kiállító bérelje a szobáit és a lehetőség szerint minél több látogató vegyen belépőt. Az, hogy ezek a kiállítók kik, az szinte lényegtelen, tök mindegy, hogy egyáltalán a kiállítás profiljába vág-e a gyártó terméke, aki csenget, az bejöhet, mint ahogy az is mindegy, hogy ki a látogató, mennyire potenciális ügyfele lehet egy kiállítónak. Fontos lenne, hogy a kiállításra elsősorban azok jussanak ki, akik nem csak prospektusgyűjtögetők. Ez üzlet, és a gyártók és kereskedők az ügyfeleikből élnek, ha szép lassan elfogynak a jelentősebb kiállítók, mert nem érzik a „törődést”, akkor előbb utóbb a hifi show is egy vásári mulatság szintjére silányul, és ők a show ideje alatt inkább nyíltnapoznak majd.

ui: mindezek után azért jó, ha mindenki észben tartja…